5 érdekes tény a Lingel bútor történelméből

A Lingel bútorok és a család történelme önmagában is érdekes olvasmány lenne, de legtöbbször csak azokat hozza lázba, akik lakberendezéssel foglalkoznak, szakemberek, műértők vagy volt valaha régről a családban egy szép emlékű Lingel bútor.

De Lingel bútor történelme tartogathat meglepetéseket azok számára is, akik jobban és otthonosan mozognak a bútorgyártás területén. Most öt olyan érdekességet gyűjtöttünk össze, amelyek fontos részei a múltnak és meglepő tényei a bútortörténet korábbi évszázadainak. Jöjjön tehát néhány érdekes tény a Lingel bútor történelméből.

 

1. Nem az IKEA volt az első

Hogy kerül ide a skandináv stílus? Sehogy! A rendszer és az eladási stílusban keresendő a hasonlóság. A Lingel bútorgyárnak ugyanis már 1909-ben volt árukatalógusa, ráadásul abból kiderül: a Rózsa utcai telephely olyan nagy volt, hogy 120 teljesen berendezett mintaszoba könnyítette meg a kínálat bemutatását, főleg a kül- és belföldi közvetítőkereskedelem képviselői részére. Itt kell megjegyezni, hogy egyes források, mint például Tóth Sándor László csak 85 berendezett mintaszobát és mintegy 120-féle berendezési tárgyat említ.

A Lingel-testvérek kiállításokon való részvétele is komoly látványosságnak számított, csillárokkal, képekkel, dísztárgyakkal. A vásárlók megtekinthették például, hogyan nézne ki egy Lingel bútorokkal berendezett szalon, úri (dolgozó) szoba, gyerek vagy leányszoba. Mindezt természetesen élethű enteriőrök segítségével lehetett megtenni, ahol minden egyes terméknek megvolt a leírása és az ott helyben is megtekinthető ára.

„A kicsiny Rózsa-utcai ház így erős lendületével szinte szimbóluma a polgári munka nagyratörésének. Felsorakozó öt emelete csaknem évgyűrűk módjára mutatja a családfa rétegeződését és a mai százhúsz szobájával, véges-végig mintaszerű termek sokaságával rezidenciája lehetne az üzleti szorgalom gondolatának. Erőt jelez ez, olyan tudatos polgári erőt, melynek – fájdalom – csak kevés párja van a mi hazánkban. És kötelességet is jelent, olyan kötelességérzést, amely szerényen és egyszerűen jelentkezik a Lingel-cég minden munkájában ma is. Talán természetesnek tűnik fel ebből a vázolt fejlődésmenetből, hogy a Lingel-bútorok a mechanikai előállítás modernsége mellett is a tradicionalizmus egészséges formáiban jelentkeznek.” Magyar Iparművészet 30. évf. 5-8.(?) sz. (1927.)

2. Vitorlázó repülőgép

A gyárból nem csak bútorok kerültek ki, hanem repülőgép is. 1928 novemberében, a havi közgyűlésen a Magyar Aero Szövetség egyik vezetőségi tagja felvetette, hogy talán Magyarországon is lehetne motor nélküli repülőgépet építeni. Akkor a repülési szakemberek a külföldi műszaki rajzok alapján úgy vélték, hogy a költségek 700-800 pengő körül lehetnek. De mivel az egyesületek akkor is alulfinanszírozottak voltak elindult a mecénáskeresés, azaz olyan műhelyek keresése, amely repülőgépépítésre alkalmas lehetett. Ennek eredményeképpen – Jereb Gábor nyomán – a Lingel-féle faárugyár 1929 januárjában vállalta, hogy a Somogy megyei Automobil Club Repülő Osztálya számára 600 pengőért gyárt egy Zöglinget.

A későbbiekben még tíz hasonló repülőgépet épített. A Klemm gépek vezérképviseletét is a Lingel bútorgyár látta el, mert Lingel János érdeklődött a repülés iránt. 5 darab Zögling kezdő sikló vitorlázógépet is gyártottak. Az importgépek, rokoni szálak miatt, a Budapest Sportrepülő Egyesületbe (BSE) kerültek.

 

3. A vitorlázó repülőgép mellett is voltak más termékek a bútoron kívül

Azok az emberek, akik tervezőként dolgoznak, sokszor szeretnek új területek felé nyitni. Egyrészt azért mert ez szolgálja a piaci érdeküket, másrészt azért, hogy új területek segítségével inspirációhoz jussanak, és ne unjanak bele a saját munkájukba. A Lingel-család esetében a cég ráadásul generációk meg-megújuló szemléletét, több Lingel-tulajdonos személyiségét és érdeklődését szintetizálja. Kezdjük azzal, hogy Lingel Károly első termékei vasúti kocsik favázai voltak. Ezt a tevékenységét bővítette fa profillécek gyártásával. Anno ezeknek a léceknek igen nagy kereslete volt Magyarországon, hiszen előállításukhoz korábban kizárólag kézi szerszámok és nehéz munka kellett. Ahogy a vállalkozás fejlődött, beszerezték az első famegmunkáló és nagy mennyiségben gyártottak profil- és padlóléceket a budapesti asztalosmesterek számára.

Így történhetett meg az, hogy az 1896. évi Millenniumi Kiállításon bemutatott ebédlőberendezés mennyezete talán még most is látható a Rózsák terénél lévő épület I. emeletén. 1922-ben kapott lehetőséget a gyár a Corvin Áruház faipari berendezési munkáinak elvégzésére, de ők készítetté a Gellért szálló, a Népszínház, a Budavári Palota majd a Kárpátia Étterem és Söröző berendezését is, például a zenetermet. De közreműködtek a Rózsák terén lévő Szent Erzsébet-templom berendezésének gyártásában is vagy elkészítették a Mátyás-templom koronázási kellékeit. De feljegyzések vannak arról is, hogy a fasori evangélikus templom 2 db cédrusfából készült perselygyűjtő ládáját Lingel Károly és Fiai adományozták. Ez is egy érdekes tény a Lingel bútor történelméből.

 

4. Lingel karosszék bélyegen

Kevés bútortervező mondhatja el magáról, hogy a történelem – még, ha csak saját hazájában is – emléket állít egy általa tervezett terméknek. Ifjabb Lingel Károly olyat alkotott az 1915-ben tervezett Lingel-karosszékével, hogy örökre beírta a stílustörténetbe a Lingel-bútor nevét. Így a szék, amely ma az Iparművészeti Múzeumban található, 1999-ben a „Székek” sorozat keretében 20 forintos címletű bélyegen jelent meg a Magyar Posta bélyegsorozatának egyik elemeként.

 

5. Hol gyár állott, most iskola van

A történet szerint 1894-95-ben Lingel Károly asztalosáru gyáros megbízásából Hudetz János tervezte és építette a Rózsa u. 4-6. szám alatti háromemeletes eklektikus bérházat és műhelyt. A Budapesti Metropolitan Egyetem Művészeti és Kreatívipari Kara 2020-ban kiadott Hol gyár állott, most iskola című kötetének címadó írásából is kiderül, hogy a Rózsa utcai campus épületében valaha a nemzetközi rangot szerzett Lingel bútorgyár működött. Vadas József emeritus professzort és egyetemi kollégáit ismét köszönet illeti a Lingel-történelem megismertetéséért. Tulajdonképpen ez is egy tény a Lingel bútor történelméből.

Források:

• TÓTH SÁNDOR LÁSZLÓ: A Lingel gyár és hatása a hazai bútoriparra
• Irmes István (1983): Adatok a magyar bútoripar kezdetének történetéhez. Faipar, 8. sz. 2.
• Vadas József {1993): A magyar bútor 100 éve. Típus és modernizáció. Fortuna, Budapest 3. Budapest Lexikon (1993) Főszerk.: Berza László. Akadémai Kiadó. Budapest.
• Száz éves a Budapesti Bútorgyár 1864-1964 (1964).
• Oszoly László (2000): A Lingel story. Kézirat. Budapest.
• Dalocsa Gábor (1994): Tények és gondolatok a bútoripari szakágazat múltjáról és jövőjéről. Kézirat. Budapest.
• Filep István (1977): A Domus Lakberendezési Áruház-hálózat. Faipar, 8. sz.
• Tóth Sándor (1999): A fafeldolgozás 1945 előtt. Fejezetek a fa-bútoripar és asztalosság történetéből Magyarországon 1945 előtt. Agroinform, Budapest.
• Magyar Iparművészet VI. évf. 1. szám. (1903.)
• Nádai Pál: A Lingel-bútorokról Magyar Iparmûvészet 30. évf. 5-8.(?) sz. (1927.)
• Lutheran.hu
• Metropolitan Egyetem